Transzgenerációs minták miatt meddőség?

 

44. Gyermek a Vár Rád a Baba programban

Leírás + Sikertörténet

A felmenőink érzései, élményei, ha túlzottan erősek, akkor nem csak ideiglenesen alakítják a hozzáállásukat az életszakaszukhoz, s a nemi szerepeikkel járó feladatukhoz,

például

-       - édesapámnál a hozzáállását a munkavégzéséhez befolyásolhatja a munkájával való megelégedettség, az önmagában és a szaktudásában való hit

-       - édesanyámnál a hozzáállását az anyaságához és a házimunkához meghatározza az, anya egyáltalán akart volna már akkor férjet és családot, amikor lett neki, mennyire teljesedhetett ki korábban, mielőtt családja lett, kiélhette-e magát, vagy rögtön egyik munkából, feladatból a másikba esett stb.

 

hanem mindezek az érzések fogják uralni a hozzáállásukat, és idővel mindez már nem csak pillanatnyi érzés lesz, hanem tartós állapot. Amit minden nap akár többször átélve, megvalósítva mintává alakul.

Mire én megérkezek hozzájuk, és mellettük felcseperedek ezen az érzés és állapot lesz nálunk a normális.

A fenti példák alapján szüleinknél talán sok lehetett a csalódás, a szomorúság, a meg nem élt, ki nem élt érzések, élmények. Lehet, hogy még szabadabb életet szerettek volna, mielőtt újra – a nehezített gyerekkoruk után – folyamatos dolgozásba, munkába kezdenek.

Ha a szüleinkben sok volt a düh, frusztráltság, amikről annak idején, az ő fiatalabb korukban nem lehetett (eleget) beszélni. Mindezek hatására érthető, anya esetleg miért volt picit vagy jobban, vagy sokszor nagyon ideges, sértődékeny, haragtartó, felcsattanó, miért nem tudta kellőképpen kifejezni a gondolatát vagy éppen a szeretetét felém, vagy néha miért nem lehetett szavam mellette.

S idővel ez az állapot lesz nálunk a normális, mindez mintává formálódik. Én így szokom meg őket. S kicsi korom óta az lesz a szorongásom, a felnőttkoromban én majd nem szeretnék ideges, csapkodós, sokszor elégedetlen, vagy feszült lenni, én jobban szeretném majd kifejezni a szeretetemet DE NEM TUDOM, HOGY HOGYAN KELL, MERT NINCS RÁ MINTÁM! MERT AZ ÉN MINTÁIM PONT AZOK, AMILYEN NEM SZERETNÉK LENNI, AHOGYAN NEM SZERETNÉK VISELKEDNI.

Amíg erős a nőben az effajta – akár még tudatosan meg sem fogalmazott szorongás –, addig nehezített lehet a fogantatás, mert a szorongás attól, hogy olyan leszek és úgy fogok viselkedni, mint a női felmenőim, gátat emelnek a szülővé válásba.

Megoldás az, ha – lehetőleg olyan emberrel, szakemberrel, aki nem ismer téged és családodat – beszélsz az érzéseidről, elmondod mitől tartasz, néha hogyan szoktál viselkedni, amikre nem vagy büszke. A beszélgetés fellazítja a folyamatot, ki lehet tenni évek óta cipelt terheket, és hiedelmeket. A képzett segítő reális visszacsatolásokkal segíti a haladást.

A szembeötlő különbség a most női generációja és a szüleink közt, hogy ők annak idején nem nagyon mondhatták el a véleményüket, nem nagyon beszélhettek a belső félelmeikről, düheikről, amelyek beragadtak, és meghatározták az életükhöz, szerepeikhez tartozó viselkedésüket. A most generációja pedig kimondhatja, düheit leteheti, emiatt idővel megbocsáthat, és megváltoztathatja a viselkedését. A változtatással új minták képződnek, a régiek kihullanak és esély van arra, hogy az utódok generációja már ne találkozzon a felmenőinktől kapott transzgenerációs mintákkal.

Kezdj el beszélni, hogy a baba mihamarabb jöhessen.

Szeretettel osztom meg veled egy édesanya történetét, akinél a beszéd, és a terhek oldása segített a gyermeke érkezésénél. A történetet ide kattintva olvashatod el.

Minden hónapban programokon, előadásokon vehetsz részt a gyermekáldás témában ide kattintva olvashatsz róluk.

Petre Veronika vagyok, perinatális szaktanácsadóként segítem a hozzám fordulókat a sikeres gyermekáldásban. Több száz baba érkezett a Vár Rád a Baba program segítségével. 

A baba nem érkezése, a csúnyán nevezett meddőség oka sok mindentől függhet, de mindezek ellenére mégis található rá megoldás, erről olvashatunk a felsorolt történetekben. A történetekkel azt szeretném megmutatni, hogy mindig van remény!

A babára váró nőknél diagnosztizált különböző erősségű nőgyógyászati, meddőségi tünetek, betegségek ellenére mégis sikerült a babaáldás.

Az összes történetben az a közös, hogy a leendő édesanya utánament és érzelmi, lelki szinten is foglalkozott magával, önismereti munkában vett részt, és képes volt esetleges hiányain túllépni. 

Petre Veronika

Perinatális szaktanácsadó 

Az írás egésze vagy részletei csak a szerző engedélyével használható fel vagy közölhető máshol. 

2022.2.23.