61. Gyermek a Vár Rád a Baba programban
Mikor állunk
készen a babára? Mit jelent, hogy készen állni?
Hogyan dönthetek
arról, hogy elég jó vagyok leendő szülőként, amikor még sosem voltam szülő, sosem
volt gyerekem?
Amikor elhatározzuk, hogy babát szeretnénk, számtalan kérdés, kétkedés jelenhet meg a gondolatainkban. Ha a felmenőink is szorongóak, vagy bizonytalanok voltak, vagy esetleg édesanyám velem támasztotta meg billegő önbizalmát, akkor nálam minden egyes új lépésnél, döntésnél szinte automatikusan jelenik meg a bizonytalanság. Ez normális.
Főként, ha a leendő gyermekemről van szó, és a leendő szülőségemről. Mindez késleltetheti a dátumát a gyerekáldás megkezdésének. S ha megkezdtük a baba lehívását, a bizonytalanság késleltetheti a baba érkezését is, mely úgy működhet, mintegy gátló hatás.
Bizonytalanság, és vagy belső kérdések esetén, ha van testi tüneti probléma, ha nincs, vagy még nincs róla információnk, – érdemes ebben jártas segítőt felkeresni. S átbeszélgetni az érzelmi oldalát annak én mit gondolok a szülőségről, a saját leendő anyaságomról. Vannak-e félelmeim, kétségeim, mik ezek? A beszélgetések fellazítják, felpuhítják a folyamatot. Segítséget nyújthatnak a gyermekáldásban.
Már az jó, ha megfogalmazhatjuk
bizonytalan gondolatainkat. Jó, ha kötetlenül, anélkül, hogy attól tartanánk, hogy
netán kinevetnének, vagy megharagudnának ránk, beszélhetünk valakivel, aki ért
hozzá. Aki csak meghallgat, vagy mesél a gyermekes időszakról.
Lehet, hogy a félelmeink, kétségeink nem is racionálisak. Csak a mi fejünkben vannak jelen, és amikor majd odaérünk nem is úgy lesz, mint amiktől belül tartottunk.
Ha a külső körülmények, feltételek adottak és megfelelőek a baba vállaláshoz, csak mi bizonytalankodunk magunkban, a kétségeink miatt, és felmerül a kérdés, hogy vágjunk-e bele, vagy ha már teszünk érte, de kérdéses az, hogy készen állunk-e a szülőségre? Akkor a válasz igen!!
Az anyává válásnak
nem előfeltétele, hogy ne szorongj rajta! Ha mi szorongós típusúak vagyunk, és
minden újnak bizonytalankodva állunk hozzá, akkor várhatólag e feladatnak is
így fogunk szorongva neki állni. Ami nem baj! Sokáig eltarthatna, ha arra
várnánk, hogy majd csak akkor nyitjuk ki a kaput a babának és/vagy akkor hinnénk
el magunkról, hogy jó szülők leszünk, ha már nem félünk. Szorongani várhatólag
a gyermek 4-5 éves koráig fogunk, és még utána is minden egyes új, ismeretlen
helyzetben, de ez nem baj.
A segítő beszélgetés során nem mindig konkrétan azok a kétségek, bizonytalanságok hangzanak el, amik konkrétan nehezítik a gyermekáldást, sokszor utólag ki sem derül pontosan hol volt az akadály, pontosan mi segített.
Valójában nagyon nehéz a gyermekre vágyónak konkrétan megfogalmaznia, mi is az a bizonyos pont vagy téma, ami nála a kérdéses pont lehetett, miután sikerült a baba.
Ha vannak kérdőjelek, beszélj róla. Már az jó, ha meghallgatnak. Hiszen a gyermekvállalás az élet egy új életszakasza, feladata, amiben ha megtámogatnak, biztosabban léphetünk bele.
A segítségnyújtásomban én úgy dolgozom, hogy egyszerre sok témát szólítunk meg, sok mindennel foglalkozunk, mert kintről nem lehet belátni a tudatalattiba, de mégis nagyon jó eséllyel lehet segíteni a bizonytalanságok esetén. A bizonytalanságoknál az a tapasztalatom, hogy viszonylag hamar megfogan a baba, ha érzelmileg foglalkozunk vele, és egy külső szakembert bevonunk.
A történetben szereplő baba édesanyjánál is hasonlókat éltünk meg, a történetet ide kattintva olvashatod el.
Új program: Készen állok a Babára?
Petre Veronika vagyok, perinatális szaktanácsadóként segítem a hozzám fordulókat a sikeres gyermekáldásban.
A baba nem érkezése, a csúnyán nevezett meddőség oka sok mindentől függhet, de mindezek ellenére mégis található rá megoldás, erről olvashatunk a felsorolt történetekben. A történetekkel azt szeretném megmutatni, hogy mindig van remény!
A babára váró nőknél diagnosztizált különböző erősségű nőgyógyászati, meddőségi tünetek, betegségek ellenére mégis sikerült a babaáldás.
Az összes történetben az a közös, hogy a leendő édesanya utánament és érzelmi, lelki szinten is foglalkozott magával, önismereti munkában vett részt, és képes volt esetleges hiányain túllépni.